Kutyasétáltatás, ami nemcsak kutyasétáltatás, jóval többről szólt ez a tegnapi pár óra néhány kilométernél: felelős állattartásról, együttműködésről, közösségről és arról, hogy minden egyes örökbefogadásra váró kutya megérdemli a maga esélyét.
2026. október 7-én Jászberényben, az „Egy lépés, egy mancs” programon vettem részt, ahol nagy örömömre egy különösen kedves, egyéves mentett kutyát, Dantét sétáltathattam.
Egy lépés, egy mancs – közösen a felelős állattartásért
Az állatok világnapjához kapcsolódva Jászberényben idén ismét egy igazán szerethető és tartalmas kezdeményezés jött létre. A Jászberényi Polgárőrség, a Jászberényi Rendőrkapitányság, Jászberény Város Önkormányzata, a „Kutyákkal az Életért Alapítvány”, a Lehel Ifjúsági Szervezet (LISZT) közreműködésével megvalósuló „Egy lépés, egy mancs” program.
A program célja hagyományteremtés is, amelyet érdemes évről évre továbbvinni, hiszen a közös séta mögött nagyon fontos üzenet húzódik: az állatvédelem nem egy-egy szervezet vagy szakember feladata, hanem közös ügyünk.
A résztvevőkkel 17 órakor indultunk útnak a mentőkutyakiképző bázistól a Május 1. sziget felé, az Ady Endre utca – Táncsics utca – Lehel vezér tér – Hatvani út útvonalon. A szervezők a résztvevőket meleg teával és zsíroskenyérrel is várták, a program pedig gyűjtéssel is összekapcsolódott: a cél az volt, hogy a figyelem a jászberényi menhelyeken élő állatokra és az őket segítő szervezetek munkájára is ráirányuljon. A résztvevők felajánlásaikkal a „Kutyákkal az Életért Alapítvány” munkáját támogathatták.
Dante, aki már egy éve vár
Számomra a program különösen kedves személyes élményt is jelentett. Azt tudtam, hogy vihetek én is egy menhelyi kutyát sétálni, de a véletlen hozta úgy, hogy Dante lett a sétapartnerem. Az ő története a menhelyen úgy kezdődött, ahogyan egyetlen kutya életének sem kellene kezdődnie: elütötték, így került a bázisra, ahol azóta már nagyjából egy éve várja, hogy valaki hazavigye.
Dante rendkívül kedves, energikus, szeretetre vágyó fiatal kutya. Olyan négylábú társ, akiben rengeteg élet és kíváncsiság van, és aki igazán megérdemelné, hogy végre ne csak egy menhelyi kennel lakója legyen, hanem valakinek a társa. Dante számára ez a séta nemcsak egy kellemes délutáni program volt. Talán egy apró lépés volt afelé is, hogy valaki megismerje őt, meglássa benne azt a kedves, szerethető kutyát, aki ott van a menhelyi körülmények mögött.
Nemcsak séta – valódi szakmai és közösségi együttműködés
A rendezvény jelentősége számomra nemcsak abban állt, hogy felhívta a figyelmet az állatvédelem jelentőségére, illetve lehetőséget adott arra, hogy közvetlenül találkozzunk, beszélgessünk az érdeklődőkkel, hanem abban is, hogy nagyon szépen megmutatta, milyen sokat jelent, amikor különböző szervezetek és közösségek egy közös cél érdekében együtt dolgoznak. Sokakkal beszélgettem és megható volt az a tapasztalás, hogy az állatvédelem és a gyermekvédelem is nemcsak szervezeti szinten fontos, hanem az egyes emberek is mennyi mindent tesznek ezekért az ügyekért nemcsak munkaidőben, de szabadidejükben is.
Végig úgy éreztem magam, mintha a Közös ügyünk az Állatvédelem Alapítvány Kompetencia Programjának egy „mintavárosában” lennék Jászberényben és olyan szeretettel is fogadtak, hogy nagyon nehezen indultam haza.
A séta után is folytatódott a közös munka
Különösen jó érzés volt megtapasztalni, hogy a program nem merült ki abban, hogy „elvittük sétálni a kutyákat”. Úgy alakult, hogy a program után még késő estig Jászberényben maradtam, és részese lehettem a bennfentes beszélgetéseknek. Ezek között pedig olyan nagyon fontos kérdések is előkerültek, hogy az egyes kutyák hogyan viselkedtek a séta során a fajtársaikkal, hogyan reagáltak az emberekre, mennyire voltak kezelhetők, milyen helyzetekben mutattak bizonytalanságot vagy éppen magabiztosságot.
Ez számomra különösen fontos része volt az estének, határozottan éreztem, hogy milyen szeretettel és odafigyeléssel tartják a bázison a mentett kutyákat.
Köszönet egy valóban közös ügyért
Ezúton is nagyon köszönöm a meghívást és a szervezők, különösen Orosz Tibor munkáját. Nagy örömömre szolgált, hogy részt vehettem egy ilyen színvonalas és szerethető eseményen, amely ennyi szervezetet, szakembert, önkéntest és állatbarátot tudott összefogni az állatvédelem jegyében.
Köszönöm, hogy pár órára részese lehettem Dante életének is, ki tudja talán egyszer valaki éppen egy ilyen séta után mondja majd ki: őt szeretném hazavinni.
Addig pedig minden egyes lépés számít.
Egy lépés. Egy mancs. Egy újabb esély.
Köszönöm a nagyszerű fotókat Gémesi Balázsnak.
