2026. november 10-én a Hang, a hangtalanokért Állatmentő Alapítvány „Rehabilitáció, bizalom, együttműködés” című, kutyatartóknak és érdeklődőknek szóló workshopján tartottam előadást. A program mottója különösen közel áll hozzám: a segítségre szoruló kutyákkal kapcsolatos vállalások teljesítéséhez megértésre, hozzáértésre, türelemre és folyamatos tanulásra is szükség van.
Egy menhelyi kutya története nem ér véget azzal, hogy befogadják, megkapja a szükséges állatorvosi ellátást, és végre biztonságos helyre kerül. Sok esetben éppen ekkor kezdődik az a hosszú, türelmet és szakértelmet igénylő folyamat, amelynek során az állat újra megtanulhat bízni az emberben, alkalmazkodni a környezetéhez, és fokozatosan felfedezni a számára korábban talán ismeretlen biztonságot.
A fizikai szükségletek kielégítése nem minden. A kutyának nemcsak élelemre, vízre, megfelelő elhelyezésre és egészségügyi ellátásra van szüksége, hanem mentális jóllétének biztosítására is, ennek során figyelembe kell venniaz egyedi viselkedését, korábbi tapasztalatait, félelmeit, terhelhetőségét és azt is, hogy milyen ütemben képes alkalmazkodni az új helyzetekhez. A traumát átélt kutyák esetében különösen fontos, hogy ne várjunk tőlük azonnali bizalmat, és ne értelmezzünk minden viselkedést engedetlenségként vagy rosszindulatként. A visszahúzódás, a félelem, a bizonytalanság vagy éppen a védekező reakció mögött olyan tapasztalatok állhatnak, amelyeket csak kellő odafigyeléssel és szakmai felkészültséggel érthetünk meg. A rehabilitáció a biztonságérzet és az együttműködés lehetőségének megteremtéséről szól.
A fenti szemléletet követve valósult meg a „Rehabilitáció, bizalom, együttműködés” elnevezésű szakmai délután, amelynek keretében a kutyák és az emberek kapcsolatának alakulásáról, a kutyakiképzés jelentőségéről, a különböző képzési formákról, a kíméletes módszerekről, valamint a kutyákkal foglalkozó emberek felelősségéről is beszéltem. Interaktívan, közös gondolkodással vettük át a kutyaiskolák és a kutyakiképzők szerepét, az állattartói felelősség különböző kérdéseit, valamint az állatvédelmi és kíméleti kötelezettségek jelentőségét. Különösen fontosnak tartom annak hangsúlyozását, hogy amikor egy kutyát a gazdája más személyre vagy szervezetre bíz, az állat gondozásával, felügyeletével és biztonságával kapcsolatos felelősség kérdései megkerülhetetlenek.
A workshop programja nemcsak a jog területét érintette, hanem komplex tudást adott a résztvevőknek.
Kuczi Benjamin, Hang, a hangtalanokért Állatmentő Alapítvány vezetője a traumatizált kutyák rehabilitációjáról, a bekerülést követő első napokról és a bizalom fokozatos felépítéséről beszélt. Tóth Katinka, a SciDog Kutyaegyetem vezetője, viselkedéskutató és kiképző a cooperative care, vagyis az önkéntes együttműködés lehetőségeit mutatta be az egészségügyi vizsgálatok és kezelések során. Dr. Vaktor Nelli állatorvos pedig a mindennapokban felismerhető egészségügyi figyelmeztető jelekre és a megelőzés jelentőségére hívta fel a figyelmet.
Azt gondolom, hogy az állatvédelem jövőjének egyik meghatározó kérdése az lesz, mennyire tudjuk a jó szándékot valódi, megalapozott szakmai munkává formálni. Ehhez képzett szakemberekre, felkészült állatgondozókra, felelős örökbefogadókra, tudatos kutyatartókra és egymással együttműködő szervezetekre van szükség.
Köszönöm mindazoknak, akik szervezéssel, részvétellel, előadással támogatják az állatvédelem területén az oktatást.
Köszönöm a Hang, a hangtalanokért Állatmentő Alapítványnak a meghívást és a felkérést, valamint azt a munkát, amellyel a mentés mellett a rehabilitáció, a bizalom és a felelős kutyatartás ügyét is szolgálja.
