2026 március 6-án lehetőségem nyílt előadóként részt venni a Doktoranduszok Nemzetközi Tudományos Szimpóziumán, amely eseménynek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adott otthont. A rangos rendezvényt az egyetem Doktorandusz Önkormányzata szervezte a Doktoranduszok Országos Szövetsége több tudományos osztályával együttműködésben. A szimpózium kiváló lehetőséget biztosított egyetemi hallgatók, doktoranduszok és fiatal kutatók számára, hogy bemutassuk kutatási eredményeiket, szakmai kapcsolatokat építsenek és publikációs lehetőségekhez jussanak.
A rendezvényt megnyitó beszédében Kovács László vezérőrnagy, az egyetem tudományos rektorhelyettese a tudományos kíváncsiság jelentőségét hangsúlyozta. Gondolatait Albert Einstein szavaival erősítette meg, miszerint az igazi tudós „mindig megmarad kicsit gyereknek”. Beszédében arra is felhívta a figyelmet, hogy bár a publikációk száma fontos mérőszám a tudományos világban, a kutatást nem csupán a teljesítménykényszernek kell vezérelnie: a valódi cél az, hogy az új tudományos eredmények társadalmi hasznosulása is megvalósuljon, és azok az egyetemi oktatásban is megjelenjenek.
A megnyitót követően „Hol tart a tudomány ma? – A tudomány éve” címmel kerekasztal-beszélgetésre került sor, amelyen a tudományos élet több meghatározó szereplője vett részt. A beszélgetés központi témája a 2025–2026-os „Tudomány Éve” volt, amely a Magyar Tudományos Akadémia fennállásának 200 éves jubileumához kapcsolódik.
A szimpózium további részében négy fő szekcióban – közszolgálati, agrártudományi, gazdaságtudományi és műszaki tudományok – mutattuk be kutatási eredményeinket előadások és poszterek formájában. Az én előadásom az Állam- és Jogtudományi szekcióban kapott helyet.
Előadásomban „Egy hajóban evezünk – A hazai állatvédelem története a rendszerváltástól 2010-ig” címmel mutattam be kutatásomat, amely a magyar állatvédelem fejlődését vizsgálja jogi, társadalmi és tudományos nézőpontból.
A prezentációban áttekintettem, hogyan alakult az állatokhoz való társadalmi viszony az elmúlt évtizedekben, valamint milyen fontos mérföldkövek jelentek meg a jogalkotásban. Kiemelt figyelmet kapott például a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, valamint az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény, amely a hazai állatvédelem egyik alapkövének tekinthető.
Az előadás során szó esett arról is, hogy a rendszerváltást követő időszakban egyre aktívabbá váltak az állatvédelemmel foglalkozó civil szervezetek, és fokozatosan kialakult a magyar állatvédelmi szakirodalom is. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az állatvédelem egyre hangsúlyosabb helyet kapjon a jogi gondolkodásban és a társadalmi párbeszédben.
A szimpózium nemcsak a tudományos eredmények bemutatásáról szólt, hanem a szakmai kapcsolatok építéséről és a különböző tudományterületek közötti párbeszéd erősítéséről is. Meggyőződésem, hogy az ilyen fórumok kulcsszerepet játszanak abban, hogy a kutatások ne csupán a tudományos publikációk világában létezzenek, hanem valós társadalmi hatással is bírjanak.
Számomra különösen fontos, hogy az állatvédelem ne csupán civil vagy társadalmi kérdésként jelenjen meg, hanem a tudományos diskurzus részeként is egyre nagyobb figyelmet kapjon, ezért hivatásomnak tekintem, hogy az állatvédelem méltó helyet kapjon a tudományos világban
