2026 február–márciusában izgalmas szakmai lehetőségben volt részem: előadóként csatlakozhattam az Akela Kutyás Sport Egyesület által szervezett hivatalos felnőttképzésekhez. Ezek a programok a hazai állatvédelemben és ebrendészetben dolgozó szakemberek továbbképzését szolgálják, így a résztvevők olyan tudást kapnak, amelyet közvetlenül a mindennapi munkájukban tudnak alkalmazni.
Az előadásaim középpontjában a kóbor állatok kezelésének jogi háttere, az önkormányzatok és hatóságok feladatai, valamint az állatotthonok működésének gyakorlati jogi kérdései álltak.
A program két képzés hallgatói számára valósult meg:
• Állatotthon-vezető és telephelyvezető képzés
• Ebrendész és állatgondozó képzés
Az egyik kiemelt téma a kóbor állatok kezelésének jogi szabályozása volt. Külön figyelmet kapott a kóbor állat fogalmának jogi értelmezése, illetve az önkormányzatok kötelezettségeinek rendszere. A hatályos szabályozás szerint a települési önkormányzatoknak gondoskodniuk kell a kóbor állatok befogásáról és az ebrendészeti szolgáltatás biztosításáról – akár saját telep működtetésével, akár szerződés útján egy ebrendészeti telepet üzemeltető szervezettel vagy állatmenhellyel.
Fontos téma volt a jegyző szerepe az állatvédelemben is. A jegyző állatvédelmi hatóságként eljárásokat indíthat, ellenőrzéseket végezhet, határozatokat hozhat, és dönthet a befogott kóbor állatok további sorsáról – például örökbeadásról vagy végleges elhelyezésről.
Az előadás során számos valós jogesetet és gyakorlati problémát is megvizsgáltunk. A terepen dolgozó szakemberek tapasztalatai alapján az ebrendészeti és állatvédelmi eljárásokban gyakran merülnek fel olyan kérdések, mint
- a tulajdonjoggal kapcsolatos viták,
• a költségek behajtásának nehézségei,
• a hiányos dokumentáció és nyilvántartás,
• vagy az önkormányzatok és szolgáltatók közötti szerződéses, hatásköri problémák.
Áttekintettük az állat életének kioltására vonatkozó szigorú jogi feltételeket is. A jogszabályok egyértelműen rögzítik, hogy erre kizárólag meghatározott esetekben – például súlyos szenvedés, gyógyíthatatlan állapot vagy bizonyos határidők elteltével – kerülhet sor.
Az előadások második részében az állatotthonok és civil állatvédő szervezetek működésének jogi és szervezeti kérdéseit jártuk körül. Szó esett az állatmenhelyek és állatpanziók közötti különbségekről, valamint azokról a jogszabályi keretekről is, amelyek meghatározzák egy állatotthon létrehozásának és működtetésének feltételeit.
A program kifejezetten interaktív formában zajlott. A résztvevők rengeteg saját szakmai tapasztalatot, dilemmát és gyakorlati problémát hoztak be a beszélgetésbe, így az előadások valójában közös gondolkodássá váltak a terepen dolgozó szakemberek mindennapi kérdéseiről.
Számomra külön inspiráló volt látni azt az elkötelezettséget és szakmai érdeklődést, amely a képzés résztvevőit jellemzi. Az ilyen alkalmak nemcsak tudásátadást jelentenek, hanem erősítik a hazai állatvédelmi szakmai közösséget is.
A képzések megvalósulását a „Közös ügyünk az állatvédelem” Alapítvány Állatvédelmi Ösztöndíjprogramja támogatta. A programot 2026. január 5-én hirdették meg első alkalommal Ovádi Péter állatvédelemért felelős kormánybiztos támogatásával.
Az ösztöndíjprogram már az első pályázati körben a vártnál is nagyobb érdeklődést váltott ki, ezért a képzési létszámot is megemelték. A résztvevők teljes tandíjtámogatással vehetnek részt a képzéseken, és vállalják, hogy a megszerzett tudásukat legalább öt éven keresztül a hazai állatvédelem javára hasznosítják.
Az előadások megtartása számomra szakmailag és emberileg is inspiráló élmény volt. A résztvevők motiváltsága és a gyakorlati kérdések iránti nyitottsága egyértelműen mutatja, hogy a terepen dolgozó szakemberek számára nagy szükség van az ilyen típusú képzésekre.
Meggyőződésem, hogy az állatvédelemben dolgozó szakemberek folyamatos képzése kulcsszerepet játszik abban, hogy a jogszabályok következetes alkalmazása, az állatjólléti szempontok érvényesítése és a közbiztonsági érdekek közötti egyensúly hosszú távon is biztosítható legyen.
