2025. december 13-án részt vettem a Terápiás és Segítő Macskákért Alapítvány által szervezett cicás állatasszisztált foglalkozásokkal foglalkozó szakmai konferencián, amely professzionális fórumot biztosított a gyakorlati tapasztalatok és az állat-ember kapcsolat jogi, etikai és gyakorlati aspektusainak megvitatására. A rendezvény célja az volt, hogy elősegítse az állatasszisztált szolgáltatások minőségének és hatékonyságának emelését, különös tekintettel az oktatásra, rehabilitációra és mentálhigiénés támogatásra.
A konferencián szerzett tapasztalataim megerősítették bennem azt a meggyőződést, hogy a macskák szerepe az állatasszisztált foglalkozásokban sokkal jelentősebb lehet, mint ahogyan azt a közgondolkodás ma jellemzően kezeli. A macskák bevonása az állatasszisztált foglalkozásokba nem csupán kiegészítő lehetőség, hanem bizonyos esetekben akár alternatív megközelítés is lehet, amellyel új dimenziókat nyithatunk meg az érzelmi és szociális támogatást igénylők számára. A szakirodalom és gyakorlati tapasztalatok alapján a macskák jelenléte finomabb, nyugodt interakcióval támogatja a bizalom és kötődés kialakulását.
A rendezvény legtanulságosabb üzenete a számomra az volt, hogy hogyan tudnak a cicák az emberek szellemi és koordinációs képességének a fejlesztésében közreműködni, és ilyen szeretet hoznak a mi életünkbe. Ami ugyanakkor a legfájóbb pontot is jelentette, hogy az idősek otthonában milyen űrt jelent, ha egy állatszerető embernek nem lehet saját bundás-tappancsos társa.
Időről időre tapasztalom, hogy egyes körökben vannak fenntartások a cicákkal szemben. Őszintén remélem, hogy a konferencia és a cicával történő állatasszisztált foglalkozások végül mindenki számára rámutatnak, hogy a macskák milyen erőt adnak nekünk – ha hagyjuk.
