Az elmúlt napokban lehetőségem volt részt venni a Jó kutyák című musical premierjén. Már önmagában örömteli és figyelemre méltó esemény, amikor az állatvédelem témája megjelenik a művészetben, különösen a színház világában, a Térszínház azonban ennél is többet vállal: egy olyan kérdésről kezdeményez párbeszédet, amely valamennyiünket érint, akik együtt élünk állatokkal, felelősséget vállalunk értük, vagy egyszerűen csak hiszünk abban, hogy az ember és állat közötti kapcsolat különleges értéket képvisel.
A darabról spoiler nélkül annyit mindenképpen elárulhatok, hogy egy rendkívül kreatív és szórakoztató, csipetnyit megható történet keretében vizsgálja az ember és kutya kapcsolatának múltját, jelenét és lehetséges jövőjét. Humorral, zenével, látványos vizuális megoldásokkal és sok-sok érzelemmel mutat meg egy válogatást arról, milyen helyet, szerepet szántak az emberek a kutyáknak a történelemben és az irodalomban.
A műalkotásokban állatok sokszor metaforák, emberi tulajdonságok hordozói, vagy egyszerűen csak eszközök egy társadalmi probléma bemutatására. A Jó kutyák különlegessége éppen abban rejlik, hogy nem jelképként, nem díszletként, hanem olyan érző lényekként jeleníti meg a kutyákat, amelyek saját szükségletekkel, saját nézőponttal és saját történettel rendelkeznek.
A produkció fontos kérdéseket vet fel a felelős állattartásról, az emberi felelősségről, a gondoskodásról, a kötődésről és arról, hogy valójában mennyire értjük azokat az állatokat, akikkel nap mint nap együtt élünk. Mindezt azonban nem didaktikus módon teszi. Nem oktat, nem ítélkezik, nem osztogat kész válaszokat. Ehelyett gondolkodásra ösztönöz, miközben végig megőrzi a musical műfajának játékosságát és szórakoztató jellegét.
Külön figyelmet érdemel a zenei világ és a színészek fergeteges játéka, amely minden korosztály számára élményt nyújt, és ahogyan a premieren is láttam, mindenkit magával ragad. Az előadás önmagában véve is visszaigazolás arról, hogy miért fontos és hasznos, hogy az állatvédelem megjelenjen a kultúra és a művészet különböző területein. Jogászként is tisztában vagyok vele természetesen, hogy az állatvédelem csak részben jogi kérdés, de nem csupán törvényekről, hatósági eljárásokról vagy szankciókról szól.
Az állatvédelem alapja a társadalmi érzékenység, az empátia és a tudás.
A jog képes kereteket teremteni, képes szankcionálni a jogsértéseket, de önmagában nem képes szeretetre, együttérzésre vagy felelősségérzetre nevelni. Erre a művészet, az oktatás és a kultúra sokszor hatékonyabb eszközökkel rendelkezik. Egy színházi előadás olyan érzelmi hatást tud kiváltani, amely hosszú időre elkíséri a nézőt, és akár a mindennapi döntéseit is befolyásolhatja.
Ezért különösen fontosnak tartom, hogy egy olyan produkció, mint a Jó kutyák, megszülethetett, és hogy a felelős állattartás, az ember és állat közötti kapcsolat, valamint az állatvédelem kérdései helyet kapnak a színpadon. Az ilyen kezdeményezések segítenek abban, hogy az állatvédelem ne csupán egy szűk szakmai kör ügye legyen, hanem valódi társadalmi párbeszéd tárgyává váljon.
Érdemes figyelemmel kísérni a produkció további előadásait.
