2026. július 8-án a Rex Kutyaotthon Alapítvány meghívására volt lehetőségem állatvédelmi érzékenyítő foglalkozást tartani a nyári tábor felső tagozatos résztvevőinek.
Nem hagyományos előadással készültem aznapra, hanem olyan interaktív foglalkozást állítottam össze, amelyben a közös gondolkodás volt a cél. Beszélgettünk többek között arról, valóban minden kóbor állatot haza kell-e vinni, van-e helye a vadállatoknak a cirkuszban vagy az állatkertekben, mit jelent a felelős állattartás, és hogyan lehet eldönteni, mi szolgálja leginkább egy állat érdekeit. A legfontosabb üzenet számomra az volt, hogy a gyerekek merjenek kérdezni, érvelni és meghallgatni egymást.
A „Mit tennél?” feladat során a résztvevők valós élethelyzeteket elemeztek: mit tegyünk, ha őzgidát találunk, ha egy kutya egész nap láncon van, ha sérült galambot látunk vagy ha nyári hőségben kutyát hagynak egy autóban. A közös gondolkodás minden esetben arra épült, hogy mi szolgálja leginkább az állat érdekét, mi a jogszerű megoldás, és milyen felelősségünk van emberként.
A foglalkozás során számos tévhitet is sikerült eloszlatni. Szó esett például arról, hogy az őzgidát nem szabad hazavinni, vagy hogy az állatvédelem nem kizárólag a kutyák és macskák védelméről szól, hanem minden érző élőlényről és a természet tiszteletéről is.
A legmeghatóbb pillanat a foglalkozás végén érkezett el. Arra kértem a gyerekeket, hogy egyetlen szóban fogalmazzák meg, mit üzennének egy állatnak. Elhangzott a „biztonság”, a „szeretet”, a „remény”, a „vigyázok” és a „köszönöm” is. Ezek az egyszerű szavak számomra azt bizonyították, hogy a valódi érzékenyítés nem a jogszabályok felsorolásáról szól, hanem arról, hogy sikerül megszólítani a szíveket.
Állatvédelmi szakjogászként nap mint nap azt tapasztalom, hogy a jog keretet ad, de a valódi változást az emberek szemléletének formálása hozza el. Ezért tartom különösen fontosnak, hogy már gyermekkorban beszéljünk a felelős állattartásról, a természet tiszteletéről és az ember erkölcsi felelősségéről. Hiszek abban, hogy az állatvédelem nem ott kezdődik, amikor egy állat bajba kerül, hanem jóval korábban: akkor, amikor egy gyermek megtanulja felismerni a felelősséget, az empátiát és azt, hogy döntéseinek következményei vannak.
Köszönöm a Rex Kutyaotthon Alapítványnak a meghívást és a bizalmat és köszönöm, hogy ismét képviselhettem a Közös ügyünk az állatvédelem Alapítványt. Öröm volt olyan fiatalokkal együtt gondolkodni, akik nyitottak voltak arra, hogy az állatokra ne csupán kedvencként, hanem érző lényekként tekintsenek. Meggyőződésem, hogy minden ilyen találkozás közelebb visz bennünket egy felelősebb, együttérzőbb társadalomhoz.
