2026 február 28-án előadóként vettem részt a Pécsett megrendezett SZOFIKON 2026 – II. Szentágothai Felsőoktatási Interdiszciplináris Konferencián.
A SZOFIKON-t hagyományteremtő céllal a PTE TTK Szentágothai János Protestáns Szakkollégium (PTE TTK SZJSZK) szervezte meg, mely külföldi és hazai egyetemisták számára is lehetőséget biztosít a tudományos munkáik prezentálására, valamint a közös fejlődésre.
Állatkertek és nemzetközi együttműködések: a biodiverzitás metszéspontjában című előadásomat abból a kiindulópontból indítottam, hogy a fajok kihalása ma már nem elméleti veszély, hanem globális realitás. A tudományos becslések szerint óránként egy faj, évente akár 5–20 ezer faj is eltűnhet a Földről. A legtöbbjük anélkül, hogy egyáltalán megismernénk őket és szerepüket a bioszféra rendszerében. Az élőhelyek pusztulása, a klímaváltozás, az illegális állatkereskedelem és az erőforrások kizsákmányolása olyan komplex kihívásokat jelentenek, amelyekre lokális válaszok már nem elegendőek – határokon átívelő megoldásokra van szükség.
Részletesen elemeztem az állatkertek történeti szerepváltozását: a bemutató funkciótól a komplex természetvédelmi, tudományos és edukációs központtá válásig. Kiemeltem, hogy a modern állatkertek ma már:
aktív szereplői az ex situ fajmegőrzési programoknak,
közreműködnek hatósági és mentési feladatokban,
tudományos kutatásokat folytatnak,
és kiemelt szerepet vállalnak a környezeti nevelésben.
Külön hangsúlyt fektettem a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezményre (Convention on Biological Diversity – CBD), amely 1992-ben került elfogadásra Rio de Janeiróban az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciáján. Az egyezmény célja a biológiai sokféleség megőrzése, a genetikai erőforrások fenntartható használata és az előnyök igazságos megosztása. Rámutattam arra, hogy Magyarország már a konferencia keretében csatlakozott az egyezményhez, és a hazai állatkertek tevékenysége szorosan kapcsolódik e nemzetközi kötelezettségek teljesítéséhez.
Gyakorlati példákon keresztül mutattam be a hazai állatkertek szerepét. Kiemeltem, hogy az in situ és ex situ természetvédelem nem egymással szemben álló, hanem egymást kiegészítő eszközök.
Zárógondolatként hangsúlyoztam: az állatkertek nem lehetnek „Noé bárkái”, amelyek az egész bolygó élővilágát megmentik. A biodiverzitás megőrzése közös felelősségünk. Ugyanakkor az állatkertek kulcsszereplők: hidat képeznek múlt és jövő, ember és természet, tudás és cselekvés között.
Számomra különösen inspiráló volt, hogy a konferencián interdiszciplináris közegben vitathattuk meg a biodiverzitás megőrzésének jogi és gyakorlati aspektusait. A természetvédelem és az állatvédelem jelentőségét mutatja, hogy az előadást követően annyi kérdés érkezett be, hogy mindnek a megtárgyalására a szekció belül nem is maradt már idő.
Hiszem, hogy a jövő természetvédelme elképzelhetetlen az állatkertek aktív részvétele nélkül – és abban is, hogy a jogi keretek és a nemzetközi együttműködések adják azt a stabil alapot, amelyre a gyakorlati természetvédelmi munka épülhet.
