A jelen tanulmány célja, hogy rámutasson: a róka jogi megítélése nem egységes: hazánkban elsősorban vadgazdálkodási kérdésként kezeljük, de van olyan más állambeli megközelítés, amely
az állatjóléti és etikai dimenziókat jobban előtérbe helyezi.
A tanulmány részletesen bemutatja a magyar jogi szabályozás többpólusú jellegét, amelyben az állatvédelemről szóló általános normák, a vadgazdálkodási szabályok, valamint az állategészségügyi és természetvédelmi rendelkezések egymással összefüggésben határozzák meg a rókával kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket.
A nemzetközi kitekintés révén a kutatás rávilágít arra, hogy a rókákra vonatkozó szabályozás nem izolált nemzeti kérdés, hanem egy szélesebb normarendszer részét képezi. A különböző nemzetközi egyezmények és európai uniós normák – még ha nem is kifejezetten e fajra irányulnak – közvetett módon meghatározzák az alkalmazható eszközöket, módszereket és korlátokat. E
szabályozási környezet célja elsősorban az, hogy kizárja a nem szelektív, indokolatlan szenvedést okozó beavatkozásokat, és ezzel összhangban biztosítsa a természetvédelmi és állatjóléti
szempontok érvényesülését.